Nem tudom, hogy másoknál is így van-e, de észrevettem egy elég érdekes jelenséget. Lehet, hogy nem találtam ezzel fel a spanyolviaszt, de nem találtam semmi erre utalót az interneten, hasonló témákkal foglalkozó könyvekben, írásokban. Gondolom mindenkivel előfordul, hogy megszólal a fejében egy zene és akár napokig nem hagyja nyugodni, mintha ki akadna szakadni a torokból. Ezután lehet, hogy kis szünet van, de előfordul, hogy szinte egyik pillanatról a másikra ez a zene megváltozik. Itt persze nem idegesítő, fülbemászó dallamokra gondolok, amik nem hagyják nyugodni az embert, az egészen más téma. Észrevettem, hogy nálam ezek a zenék nincsenek összefüggésben azzal, hogy hallgattam-e mostanában. Egyszer mikor észrevettem, hogy milyen zene játszódik a fejemben állandóan, észrevettem, hogy összefüggésben van a lelki állapotommal, ez persze még mindig természetesnek tűnik, hogy ha az ember szomorú, akkor szomorú zene megy a fejében, ha vidám, akkor az, de nem erről van szó. Néha csak egy pár másodperces gitárszóló ismétlődik a fejemben, néha egy kis részlet, vagy mondat, ez változó, de egyre jobban meg vagyok győződve, hogy ezzel a tudatalattim előre üzen olyan dolgokat, amiről még nincsen tudomásom. Nem prekogniciós képességre gondolok, hanem például ha valami nem tudatosult még bennem, vagy nem tudok döntést hozni, esetleg nem tudom hogyan tovább, a tudatalattim egyszerűen megsúgja a választ. Furán hangzik, de mióta ezt figyelem, hogy nem véletlen egybeesés-e, többször bebizonyosodott a jelenség, most már nincs kétségem a dolog létezése felől.
Kissé az álmokhoz tudom hasonlítani, az álmokban is a tudatalatti üzeneteit olvashatjuk ki. Nem véletlenül tartja a közmondás, hogy "az éjszaka bölcsebb a nappalnál", vagy valami nagy döntés előtt "aludjunk rá egyet". Petőfi Sándor is azt mondta, hogy "Anyám, az álmok nem hazudnak" és igaza volt.
Ha konkrét kérdéseket szeretnénk a tudatalattinknak feltenni, ajánlom a hipnotizőrök által is jól ismert Carpenter-effektus használatát. Nem a bejegyzésem témája, de valószínűleg fogok még róla írni részletes leírást és segítséget.
A fő témára visszatérve, a jelenséget úgy vettem észre, hogy mostanában eléggé magam alatt vagyok, nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, (ezért nem nagyon írogatok mostanában) és folymatosan minden zenét megértettem egyből miért "küldött" a tudatalattim. Sok kérdésemre választ kaptam. Olyan kérdésekre, amiket eddig nem mertem komolyan feltenni magamnak, mert féltem a választól. Nem is kellett feltennem, egyszerűen a tudatalattim beleültette a fejembe a megoldást.
Ha esetleg valaki nem értené, a zene mondanivalója, szövege, vagy egy része tartalmazza a választ a fel nem tett kérdéseimre és tartalmazza az útmutatást, hogy hogyan tovább. A példa kedvéért, amikor legelőször feltűnt ez az egész, a fejemben ment ez a Kaukázus - Agyhalál részlet:
Ne mondd, hogy nem gondoltad még,
Hogy ebből ennyi épp elég!
Ne mondd, hogy nem gondoltad azt,
Hogy engem soha el nem hagysz!
Ne mondd, hogy minden így a jó
És senki nem pótolható!
Ne mondd, hogy minden attól szép
A szerelem szíveket tép szét!
Ekkor még nem tudatosult bennem, de ekkor döbbentem rá, hogy már semmi sem olyan, mint régen és igen rossz úton haladunk, és ez már nem a régi. És mennyire igaz volt! Persze sokszor elég csak egy dallam egy zenéből és a szövege megoldást ad.
Egyik jóbarátom azt mondta, hogy szerinte nincsenek rossz döntések. És valóban, még ha nem is úgy tűnik, talán mindig jó döntést hozunk és ezt egyszer talán mindenki megérti.
A jelenséget szívesen elnevezném magamról, bár kétlem, hogy más még nem ismerate fel a tudatalattinak ezt a rendkívül kreatív, ám annál nyersebb üzenetközlési formáját :)
