Régen, kb. 10 éves koromig szinte minden éjszaka álmomban rájöttem, hogy csak álmodok, és állandóan fel akartam kelni. Már megvoltak a kitapasztalt módszereim, hogy hogyan ébredhetek fel egy álomból, és hogyan bizonyosodhatok meg, hogy valóban álmodok-e, ha esetleg nem voltam biztos benne. Sajnos nem tudtam milyen határtalan lehetőségek vannak a tudatos álomban. Persze eszembe jutott, hogy ha csak álmodok, akkor azt csinálok, amit akartok és az fog történni, amit elképzelek, de valahogy sosem sikerült átvennem az irányítást az álmaim felett, ezért inkább mindig megöltem magam (felébresztettem magam). Ezek az álmok megszűntek úgy 10 éves korom körül.

Mióta a tudatos álmodással foglalkozok és olvastam róla pár könyvet, kincs számomra mikor álmomban tudatosságra ébredek és nagyon ritka. Ezekben az "új" tudatos álmokban közös, hogy nagyon ritkák, és nagyon homályosak. Nincs meg az a tiszta, teljesen valósághű álomvilág, mint régen, hanem minden olyan zavaros és kusza. Eredményeim ezekben csupán az, hogy egy embert el tudtam tűntetni, kisebb fajta repülés, falon átmenés, embereken átrohangálás és a zuhanás élvezése. Így leírva nem is tűnik olyan rossz eredménynek.
A probléma abból adódik, hogy amikor valamiért tudatosságra ébredek álmomban, valahogy mégse tisztul ki annyira a tudatom, mint kéne. Úgy kell elképzelni, hogy valamiilyen módon rájövök, hogy álmodok, és alig használom ki, folytatom az értelmetlen cselekedeteket és próbálom magam meggyőzni, hogy lehet, hogy mégse álom és attól félek, hogy amit álmomban csinálok az kihatással van a valóságra. Az utóbbi szinte minden tudatos álmomban gyötör, de nem tudom miért. Lehet, hogy nem így kesze-kuszán kéne foglalkozni a tudatos álmodással, hanem rákoncentrálva és nagyon odafigyelve, többszöri nappali ellenőrzéssel (hogy alszok-e).

Itt vannak a tudatos álmaim (mióta szeretnék tudatosan álmodni és amikre emlékszem természetesen):

"Nagyon kusza és zavaros az egész, annyira emlékszek, hogy egy embert sikerült eltűntetnem, és leráznom valami üldözőket."

"Hazafelé gyalogoltam, mikor láttam, hogy esik a hó, és öt méterrel odébb már sivatag van. Ez a lehetetlenség már-már üvöltötte nekem, hogy "Álmodsz barátom, csinálj amit akarsz". Így is tettem. Elkezdtem ugrálni, nagyon nagyokat tudtam ugrani, és egy focipályára értem, ahol fociznak és átrohangáltam az embereken. Féltem, hogy mikor felébredek balhé lesz, hogy így átfutkoztam rajtuk. Most így visszagondolva azt hittem álmomban, hogy igaz, hogy alszok, de kiléptem a testemből, és amit csinálok az valóságos helyen történik valóságos emberekkel."

"Nagyon nehezen tudtam elaludni egyik nap, sokat forgolódtam, és egyszer csak elegem lett és leültem a polcom elé és nekidőltem annak. Arra gondoltam, hogy bárcsak ez egy álom lenne, és ekkor belémnyilalt, hogy álmodok már. Nagyon megörültem, hogy kihasználom a lehetőségeket, sikerült átmennem a falon, és a fürdőszobában kötöttem ki. Gondoltam, hogy kipróbálom a zuhanást. Felálltam a szennyestartó tetejére, és hasast ugrottam csukott szemmel a földre és nagyon sokáig nagyon kellemes zuhanást éreztem, míg ki nem nyitottam a szemem. Itt azt hiszem felébredtem."

A többi nagyon rövid, vagy nem említésre méltó, ezért nem írom le.
Érdekes még a tegnap délelőtti álmom, amiben mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy álmodok:

"Az előzőhöz nagyon hasonlóan nem volt olyan nagy ugrás az elalvás után, mert az álmomat ott kezdtem, ahol lefeküdtem aludni. Ismét bosszús voltam, hogy nem bírok elaludni, de furcsálltam, hogy kint milyen sötét van. Kinéztem és valami piros mozgó vonalak (mintha görbén cikáztak volna láthatatlan tárgyak körül). Az egyik kezdett leesni az udvarba, de féltem, hogy valami mérgező anyag, ezért becsuktam az ablakot. Azt gondoltam, hogy biztosan halucinálok, de fogalmam sem volt mitől vagy miért. A szobámban volt egy tükör, amibe belenéztem és nagyon csúnya voltam, nagyon torzult és pattanásos fejjel.

Emlékszem, hogy álmomban végiggondoltam, hogy lehetséges-e, hogy kollektív hallucináció volt-e, mint az olyan ember(eknél), akik akkor látnak dolgokat, ha nayon akarnak látni valamit. Végiggondoltam, de rájöttem, hogy valószínűleg ez nem lehet. Gondoltam már ritka természeti jelenségre, biológiai fegyverre és még sok mindenre, de arra, hogy álmodok egyátalán nem.

A tudatos álmokban rengeteg lehetőség van. Nem csak ilyen mókák, hogy repülök meg ugrálok és azt csinálok, amit akarok és a valóságban nem tehetek meg, hanem olyan dolgok, mint önmagunk jobb megismerése, álommegosztás, pszihológiai idő nagy mértékű torzítása csak hogy párat említsek, és gondoljunk bele a még felfedezetlen lehetőségekre. Nekem is rengeteg ötletem van a tudatos álmodással kapcsolatban, amit remélek, hogy meg tudok majd valósítani, de ahhoz előbb stabilabb és rendszeresebb tudatos álmodóvá kell válnom.