Gondolom sokak által ismert a sokat vitatott "előző életeket" feltáró regressziós hipnózis. Dióhéjban a regressziós hipnózisról annyit, hogy a módszer segítségével hipnózis alatt az élet bármelyik szakaszába vissza tud vinni a hipnotizőr, és ott csak azt tudjuk, amit akkor tudtunk. Például egy 50 éves matematika tanárt ha visszavisz egy hipnotizőr regressziós hipnózissal hét éves korra és megkéri, hogy írja le a nevét, elsős hét éves írásával leírja és ha megkérdezik tőle, hogy mennyi kettőnek a négyzete, azt válaszolja, hogy nem tudja, mert mér nem tanulták. Ilyen regressziók alatt (amikor jobban elterjedt a 20. században) néha egy egészen más életről kezdtek el az alanyok részletesen beszámolni. Mások próbaként visszavitték a hipnotizált személyt a születése előtti időkben és szintén egy "másik" ember életéről kezdtek el beszélni ugyanúgy, akár a sajátjuk lenne a hipnotizőrök óriási meglepetésére. De felmerül a jogos kérdés. Valóban ezek a regressziók bizonyítékok a reinkarnációra?

A reinkarnáció a három legnagyobb vallásban (kereszténység, buddhizmus, hinduizmus) megtalálható. A buddhizmusban és a hinduizmusban mindenki számára egyértelmű miért, ám mi a helyzet a kereszténységgel? Most sokan rámförmedhetnek, hogy a keresztények tagadják az újjászületést, ám ez mindig így volt? Nem. 533-ig a kereszténységben is ugyanúgy megtalálható volt a reinkarnáció, míg 533-ban a II. Konstantinápolyi zsinaton nemes egyszerűséggel a római császár, Justinianus kitöröltette az összes erre való utalást a Bibilában és kiátkozták azokat, akik ellenálltak. Sajnos ezt sosem említik meg hittanórán. Régebben kitagadták az egyházból a reinkarnációt hirdető vagy elfogadó papokat, ma már sokkal elnézőbbek a keresztények ezzel kapcsolatban, sok pap nyíltan vallja álláspontját!

Egy kis vallási áttekintés után még érdemes megemlíteni rengeteg olyan esetet, amikor gyerekek emlékeznek előző életeikre. Pontosan elmondták, hogy ők valójában kik, hogyan haltak meg, idegen nyelveken beszélnek, és ha az előző élete családjával lehetőségük van találkozni, könnyek között mindenkit megismer, és olyan dolgokkal alátámasztja a kilétét, amit csak az elhunyt tudhatott. Legtöbb esetben ezek a gyerekek ahogy nőnek elfelejtik ezeket az emlékeket. Rengeteg olyan eset van dokumentálva, amikor idegen helyen egyes emberek egyszerűen "ismernek" egy falut vagy várost, fogalmuk nincs honnan, de tudják, hogy pl. a következő kanyar után egy kút lesz rézangyallal és egyre jobban fel tudják idézni, hogy kik voltak, hol laktak és mit csináltak előző életükben azon a helyen.. Megjegyezném, hogy sokszor ezeknek az előző életeknek valódiságát tudják igazolni, úgy hogy alátámasztják, hogy az a bizonyos ember tényleg élt (levéltárakból, anyakönyvekből, helybéliektől), és minden úgy történt ahogy a reinkarnációja elmondta. Ezekről az esetekről száz oldalakat lehetne írni, de most nem ez a fő téma, ezért ugorjunk a regressziós hipnózisra.

Több könyvet olvastam a témában, de be kell ismernem, hogy nem sikerült teljes képet kapnom, hiszen mindegyik más és más. Talán a hipnotizőrök módszerei mások csupán, azért ezek a nagy különbségek. Ezeknél a regresszióknál jellemző a nagyon valóságos képek lejátszódása, éreznek fájdalmat és illatokat is. Sokszor kihalt, vagy olyan nyelveken beszélnek, amit soha nem tanultak és nem is ismerhettek. Ezt a „rendkívül okos és nyitott” vaskalapos tudósok kriptomnéziával és xenoglossziával magyarázzák és ezzel el is intézik a dolgot. Valóban logikus felvetésnek tűnhet egészen addig, amíg nem nézünk mögé. A hipnotizált alanyok nem csupán pár mondatot vagy szöveget tudtak elmondani más nyelven (ami pl. a kriptomnéziából adódna), hanem bármikor át tudtak váltani az anyanyelvükről a másik nyelv(ek)re. Bármit le is tudtak fordítani. Sok esetben nyelvészek alátámasztották, hogy még a nyelvjárás és az időszakra jellemző beszéd is megfelel a kornak és a helynek, ahol az alanyok előző életeikben éltek. A sokan halandzsának beállított nyelvekről is kiderítették, hogy azok kihalt, ősi nyelvek a kutatók nagy örömére, vagy olyan elszigetelt helyen beszélik, ahol már csak pár ember beszéli. Ilyen és ehhez hasonló esetek szintén mértéktelenül rendelkezésünkre állnak. Mindez elég bizonyíték szerintem a reinkarnációra, ha nem lennének ellenpéldák. Ezeket is meg kell nézni, nem szabad elfogultnak lenni. Sok esetben kiderült, hogy azok a bizonyos előző életek és helyszínei gyerekkorban hallott történetekből vagy filmekből vannak. Itt szeretném azt hinni, hogy a hipnotizőrök mivel más módszerrel vitték el az alanyt az előző életbe, mint társaik (szóval valamit rosszul csináltak), nem ott lyukadtak ki, ahol szerettek volna, csupán gyerekkori emlékképekben. Annyi az ellentmondás, hogy nem lehet biztosra mondani egyik lehetőséget sem, tehát nem bizonyított, hogy ezek a reinkarnáció jelei vagy csupán képzelgések.
Az egyik oldalon ott van a sok hiteles eset, amikor felkutatták az előző életben leírt személyt, és valóban létezett és minden megegyezett, a másik oldalon ott vannak ezek a bizonyíthatóan kitalált és emlékekből összegyúrt „előző életek”.
Egyféleképpen járhatok csak a végére. Ha hipnózisra fogok szakosodni és ezzel fogok foglalkozni. Egyszerűen nem hagy nyugodni, hogy valami ennyire kétes legyen. Az egyik oldalról szenzációs, de a másik oldala kiábrándító. Saját kutatásaimmal fogok pontot tenni a dolog végére, remélem.
Mindenesetre majdnem meg vagyok győződve, hogy ezen a világon nem egyszer élünk. Annyira logikátlan lenne, de erről majd egy későbbi cikkben. Talán kicsit összekapott lett ez az írás, de ezt betudom a felfokozott érzelmi állapotomban a témával kapcsolatban.

Mellesleg az utolsó ezzel kapcsolatos könyv indított meg a bejegyzés megírására: Raymond A. Moody JR., Paul Perry: Visszatérés. Megjegyezném, hogy csalódnom kellett Raymond Moodyban. Mindenki istenítette, főleg a Kedves Kísértetek könyve miatt (nagyon ritka, de megvan nekem is). Én óriásit csalódtam benne. Van jópár butaság a könyvében, és a hozzáállása az általa még nem értett dolgokhoz nagyon nem tetszik. Ezt az egész előző élet regressziót is elítélte régebben, majd elkezdett vele foglalkozni, rájött, hogy tök jó és írt róla egy (nem olyan rossz) könyvet. Az a kijelentése meg, hogy az előző élet regressziót olyan „hiedelmekkel” kapcsolják össze, mint a harmonikus konvergencia vagy a kristályokkal való gyógyítás. Írja, hogy ezeket ő is csalásnak tartja. Biztos vagyok benne, hogy az említett két témáról semmit nem tud, még csak az egésznek a működéséről sincs fogalma, úgy ítélkezik. Így sikerült saját magát lesüllyeszteni ilyen buta kijelentésekkel. Hogy alkothat valaki véleményt arról, amit nem is ismer? És itt most az élet minden területére gondolok. Mindenki ezt csinálja. Akárcsak a Nemere István: Titkok Könyve megjelenése után írt kritikákat. De ez egy másik téma. Remélem nem volt nagyon kusza ez a bejegyzés.