Tegnap megtanított az élet pár dologra. Nem mondanám, hogy túl jó érzés volt, de ha nem acélkarmokkal tépte volna a szívemet, nem tanultam volna belőle. Így egy életre megtanultam a leckét, és ha nagy ára is volt, megérte. Tapasztalatot szereztem az élet nevű játékhoz, és ez nem hátráltat, hanem előre visz. Előre egy olyan életbe tán, amilyenre mindig is vágytam és egy olyan valakihez, akivel valóban boldog lehetek és nem csupán egy báránybőrbe bújt vérengző farkas. Úgy érzem, hogy szükség volt erre a leckére. Ez csak erősebbé tett és megtanított sok mindenre.
Mindennek a vége valami újnak a kezdete. Úgy érzem, hogy mindent újra kezdhetek. A romos házat nem kell tovább foltozgatnom, egyszerűen újat építhetek. Kész vagyok minden újra, kész vagyok sokkal boldogabb lenni, mint eddig voltam és kész vagyok kezdeni valamit az életemmel.
Tele vagyok enegiával és életkedvvel, nem kell tovább cipelnem a hátamon azt a nagy súlyt, ami oly sok mindenben megakadályozott, többek között, hogy úgy éljek, ahogy szerettem volna.
Komolyan mondom, annyira felszabadultam, mint még soha. Mintha új életet kezdhetnék.
Köszönöm mindenkinek aki mellettem áll, egész életemben hálás leszek.