Biztosan szinte mindenkivel előfordult már, hogy egy-egy éjszaka alatt napokat álmodott volna álomidőben. Vagy az egy órás délutáni alvás óráknak tűnik. Esetleg fordítva, hogy úgy érezzük, mintha el sem aludtunk volna, de közben órák teltek el. Bizony, a pszichológiai idő nem mindíg telik úgy, ahogy a fizikai idő.
Képzeljük el, hogy majdnem függetlenek vagyunk az időtől. Képzeljük el, hogy egy élet alatt évezredeket leélhetünk. Az egész első hallásra nagyon bizarrnak és lehetetlennek tűnik, de közel sem az. Szinte korlátlan lehetőség nyílna meg előttünk, ha befolyásolni vagy tudatosan torzítani tudnánk a pszichológiai időt. Mielőtt bárki azt gondolná, most nem arról az oldalról közelítem meg a dolgot, hogy meditációval mindent elérhetünk, nem lesz többé akadály se tér, sem idő, ennél sokkal "földhöz ragadtabb" módszerrel fogom megvizsgálni a jelenséget. Próbálok objektív maradni, és megosztom a saját tapasztalataimat és ötleteimet a témával kapcsolatban.
Saját magam az álomidő (vagy pszichológiai idő) torzulását már sokszor tapasztaltam, ám közel sem említésre méltó mértékben. Legérdekesebbek talán az ébredések előtti 5 perces szundik, amiket az ébresztő jelzése után szoktam bekapcsolni. Itt tisztán tudni lehet, hogy maximum öt perc áll rendelkezésre az alváshoz, ám ilyenkor sokszor tapasztaltam, hogy olyan összetett álmaim voltak, amik óráknak tűntek. Az éjszakai álmoknál is szinte mindennapos, hogy nem 6-8 órának érzékelem az álmokban történt eseményeket, hanem sokkal többnek, nem ritkán a többszörösének. Hogy megértsük, hogy ez hogyan lehetséges, ismerkedjünk meg a pszichológiai idő fogalmával.
A Pszichológiai idő, amit a francia filozófus, Henri-Louis Bergson alkotott meg, olyan időérzékelés, ami a normál időtől függetlenül működik. Az idő érzékelése bizonyos módosult tudatállapotokban, mint az álmodás és droghasználat elő tud idézni hosszabb vagy rövidebb időészlelést a normál időtől.
Sok ember beszámol arról, hogy éveket álmodott egy éjszaka, ám nem csupán illúzióról van szó, hanem az álomban az éveket percről-percre megélte. Előfordultak esetek, amikor valaki álmában onnan folytatta az életét, ahonnan elaludt és 6 éves korától 26 éves koráig élt, majd mikor felébredt, akkor vette észre, hogy valójában még csak 6 éves. Képzeljük el mennyire lesokkolna minket, ha egyszer csak felébrednénk és rájönnénk, hogy nem annyi idősek vagyunk, amennyinek hisszük magunkat, hanem 10-20 évvel fiatalabbak, és az elmúlt 1-2 évtized emlékei csupán álom volt.
Egy beszámoló szerint egy ember egy éjszaka alatt két évszázadot álmodott, ami 4 generáció születését-életét-halálát jelenti. Mikor felébredt két hétig nem tudta felfogni, hogy mi is történt. Egyszerűen nem hitte el, hogy csak álom volt az elmúlt "2 évszázad" és komoly gondjai akadtak azzal, hogy mit gondoljon a "valódi" világnak.
A probléma ott van, hogy ilyen esetekben, hogy ez a jelenség spontán jelenik meg, nem tudok róla, hogy valaki tudatosan tudná ezt irányítani, bár szinte biztos vagyok, hogy vannak emberek, akik képesek erre. Csak éppen miért osztanák meg a világgal? Szélsőséges esetben az ő életük úgy néz ki, hogy pár évente egy napot túl kell élniük a "valódi" világban, aztán ismét jöhet pár hónap vagy év álom, ahol azt csinálhat, amit csak szeretne - hiszen tudjuk a tudatos álmodás során minden lehetséges. Még ha nem is sikerül tudatosságra ébredni ezekben az álmokban, nem hiszem, hogy ezek az emberek túlságosan foglalkoznának az "igazi" világgal.
Képzeljük el, hogy ha ezt bárki elő tudná idézni, mennyire megváltozna az emberek élete. A valóságban dolgozhatnának minden nap 12 órát, hiszen utána elvonulhat mindenki pár hónap pihenésre és kikapcsolódásra. Olyan, mint ha azt mondaná valaki, hogy egész életedben azt csinálhatsz amit szeretnél korlátok nélkül, de pár havonta vagy pár évente egy napot keményen kell dolgozni. Zeneszerzőknek vagy dalszövegíróknak mennyi idejük lenne egy-egy zseniális zene megalkotására? De a festők, írók, filozófusok és szinte mindenki hasonlóan jól járna ennyi plusz idővel. Nem szeretnék nagyon belemenni most a témába, de hátrányként lényeges megemlíteni, hogy szinte minden emberi kapcsolat megszűnne és valószínűleg hamar kihalna az emberiség, mert senki nem dolgozna, nem lenne élelem, hiszen mindenki a saját kis világával lenne elfoglalva. Persze itt lehetne folytatni a képzelgést, hogy álommegosztással kombinálni lehetne az időtorzítós technikát, meg lenne egy megállapodás az emberek között, hogy arra az "egy-egy napra" midnenki úgy folytatja a normál életet, ahogyan otthagyta előző nap, de mivel emberek vagyunk, valószínűleg ez csak papíron lehetne, és nem működne így.
Kicsit elkalandoztam, de visszaszállva a földre, elmesélem még egy tapasztalatomat a témával kapcsolatban. Egyik tudatos álmom során eszembe jutott, hogy megpróbálom az időt lelassítani, de csak azt tudtam elérni, hogy úgy történt minden, mintha lassítva néznénk egy filmet. Ez gyakorlással lehet, hogy javítható, ám egészen más ötletem van a probléma megoldásához.
Lehetőség még továbbá álomnövényekkel való kísérletezés, amikről talán később írok majd, de sokkal jobb és talán egyszerűbb lehetőségnek látom a periodikus időjelzők segítségével az agy átverését.
Különféle pszichoaktív növények vagy szerek használatánál vagy például meditációnál szokták kihangsúlyozni, hogy kapcsoljuk ki vagy zárjuk el a pediodikus időjelzőket (óra ketyegése, vagy kakukkosóra, esetleg fél óránként járó vonat az ablak alatt) hogy könnyebben "kilépjünk az idő fogságából". Periodikus időjelzők mellett valószínűleg nem, vagy csak nagyon kis mértékben tud eltorzulni az álomidő a fizikai időhöz képest, így feltétel, hogy kikapcsoljuk ilyen kísérletekben.
Én arra gondoltam, hogy ez a hasznunkra is válhat. Az elméletem szerint a következő technikával könnyen eltorzíthatjuk a pszichológiai időt alvás közben:
"A kísérleti alany 1 hónapon keresztül ugyanazt az óraketyegést hallgatja nappal és éjjel. Célszerű valami hordozható lejátszóra írt programmal vagy hangosan ketyegő órával végezni a kísérletet. Természetesen nem hallgathatjuk a mobiltelefonra írt szoftver ketyegését hangosan az orvosi rendelőben vagy munkahelyen, viszont otthon célszerű folyamatosan hallgatni. Éjszaka is, ez nagyon fontos. Így ehhez hozzászokva az agyunk, pontos időt "tud számolni" akármikor, főleg éjszaka fontos, hogy ne tudjon ezáltal eltorzulni az álomidő. Természetesen szükséges, hogy működjön a jeltovábbítást végzőidegrendszer is, hogy eljuthasson az információ (jelen esetben a ketyegés) az agyba. Az egy hónap hozzászoktatás után, mikor ez a ketyegés már olyan támaszt nyújt az idő mérésében, hogy éjszaka az álomidő mindig megegyezik a fizikai idővel, jöhet az érdekesebb rész. Kell írni egy programot, ami a ketyegést szépen fokozatosan felgyorsítja (lehetőleg abban az időszakban, amikor az álom tevékenység a legintenzívebb az éjszaka során), így ezáltal ha minden jól működik, az agyunk ehhez kezd igazodni és a pszichológiai időt máris sikeresen lelassítottuk a fizikai időhöz képest. Itt persze fontos, hogy a kísérleti alany nagyon tisztán emlékezzen mindig az álmára, nehogy ne emlékezzen a fontos éjszakán történt eseményekre."
Ez az elmélet a saját elméletem, szerintem működhet, mindenképpen ki fogom próbálni és beszámolok az eredményekről.
